8 fajta kétéltű

A létező kétéltűek típusai nagyon különbözhetnek egymástól. Ebben a cikkben többet megtudhat róluk, valamint arról, hogy milyen nagy értékük van az ökoszisztémák számára.

A pszichológus írta és ellenőrizte Sara Gonzalez Juarez 2021. augusztus 17 -én.

Utolsó frissítés: 2021. augusztus 17

Amikor a tengeri élet a partra merült, néhány élőlény félúton maradt. Szakértők szerint a kétéltűek minden fajtája a temnospondylokból vagy a lepospondylokból származik, a karbon időszak tetrapodáinak csoportjából, amelyek 360 millió évvel ezelőtt az elsők között emelkedtek ki a vízből.

A kétéltű szó etimológiája az ókori görögben van, amely nyelven az amphi jelentése "mind", mind "bios", "élet", utalva arra, hogy ezek az állatok vízben és vízen kívül is élnek. Ebben a cikkben egy kicsit jobban megismerheti ezeket a gerinceseket, valamint néhány igazán feltűnő példát rájuk. Ne hagyd ki.

A kétéltűek típusainak jellemzői

A mai kétéltűek állatok gerincesek tetrapodákat és nem magzatokat, azaz csontos csontvázuk van, 4 lábuk van, és védőhártyák (például madártojások héja) nélkül tojnak. Finom és finom bőrük van pikkelyek nélkül, amelyeken keresztül lélegezhetnek, és akár 100% -os környezeti oxigént is kaphatnak.

Ezek ektoterm állatok, ezért a környezeti hőmérséklettől függenek, hogy szabályozzák sajátjukat.

Általában éjszakai és húsevő állatok. Egy másik fő jellemzője a metamorfózis, amelyen keresztülmennek, mivel kikelnek, mivel a tojásból olyan lárvaállapotban kelnek ki, amely csak víz alatt lélegzik, és fokozatosan fejleszti a felnőtt tulajdonságait.

A kétéltűek osztályozása

A kétéltűek a kétéltűek osztályába tartoznak, amelyek 3 rendre oszthatók:

• Gymnophiona: Ezt a rendet caecilianusoknak vagy apodáknak is nevezik, mivel vermiform kétéltűek, amelyeknek nincs lábuk. A föld alatt élnek, vakok, és néhányuk nagyon atipikus reprodukciós stratégiával rendelkezik.
• Urodela: a szalamandra és a gólya ebbe a csoportba tartozik. Jellemzőjük, hogy a metamorfózis során nem veszítik el a farkukat. 4 lábuk hasonló hosszúságú, így ugrás helyett mászni vagy futni tudnak. Ezekben a fajokban a trágyázás sok esetben külső is, bár vannak kivételek.

• Anura: itt lép be a jól ismert békák és varangyok. Ebben a csoportban a példány elveszti a farkát, amikor felnőttként fejlődik, és ebben a szakaszban ugrásokon keresztül halad, mivel a hátsó lábai sokkal hosszabbak, mint az előzőek. Termékenyítésük külső, és tojásaikat a víz felszínére rakják.

8 féle kétéltű

Körülbelül 6200 kétéltű faj van a világon, mivel külső törékenységük ellenére sokféle ökoszisztémát gyarmatosítottak. Az ilyen különböző környezethez való alkalmazkodásnak köszönhetően, minden egyes faj nem felel meg osztályának általános jellemzőinek. Íme néhány érdekes példa a kétéltűekre, hogy egy kicsit többet tudjon egyénileg.

1. Piros-kék nyílbéka (Oophaga pumilio)

Az Amazonas esőerdőit benépesítő anurán fajok egyike. Ezt "nyílbékának" nevezik, mert az őslakosok szokásuk a hátukat dörzsölni lövedékeikből, mivel ezek a kétéltűek áradnak erős neurotoxikus méreg, amely csak akkor hat, ha behatol a bőrbe. Ezek a kis békák kivonják a toxinokat az általuk fogyasztott rovarokból, például az Oribatidae család hangyáiból és kullancsaiból.

Színe aposematikus, vagyis nagyon feltűnő, hogy megmutassa veszélyét.

2. Európai közönséges varangy (Bufo bufo)

A közönséges varangy néven is ismert, egész Európában megtalálható, kivéve a hidegebb területeket, például Írországot vagy Izlandot. A nap nagy részét álcázva tölti a talajszintbeli menedékházakban (például lombozat alatt), és alkonyatkor rovarokra vadászik. Esős ​​napokon aktívabb.

Ez a varangy a szeme mögött parotoid mirigyek néven ismert szerkezeteket hordoz, amelyek bufotoxinokat termelnek. Bár nem halandók, nyáladzást, szédülést és viszketést okozhatnak az állatoknak, akik megpróbálják megenni.

3. Közönséges szalamandra (Salamandra salamandra)

A gallipáttal együtt ez a leggyakoribb urodelo Európában. Szokásaik többnyire szárazföldiek, a vízbe csak szülni mennek. Ez egy ovoviviparous faj, mivel a nőstény hordja a tojásokat, amíg félig fejlett lárvákat nem szül. Érdekes módon vannak e fajok olyan populációi, amelyek már felnőtt korukban alkalmazkodtak a fiatalok születéséhez.

4. Tapalcua vagy tepelcua (Demophis mexicanus)

Ez a kétéltű a caecilians csoportból Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua területén endemikus. Főként trópusi száraz bokrokban él, a vidéki területeken kívül. Menekül a bomló levelek törzsei és halmai alatt, mivel a folyamat során keletkező hő elősegíti a hőszabályozást. Több mint fél méter hosszú lehet.

A caeciliusok a föld alatt élnek, hiányoznak a végtagok, testfelépítésük nagyon hasonlít a féregéhez.

5. Gallipato (Pleurodeles waltl)

Ez a legnagyobb urodelo Európában, maximális mérete 30 centiméter. A legérdekesebb ebben a fajban a védelmi rendszere: kissé elfordítja a bordáit, áthatol a bőrön, és mérget termel, amely elfedi a csontok hegyét. A veszély elmúltával ismét visszahúzza a bordákat, és gyorsan meggyógyul, köszönhetően nagy regeneráló képességének.

Ennek az urodel kétéltűnek szárazföldi és vízi fázisa van, az évszaktól függően.

6. Koh Tao Cecilia (Ichthyophis kohtaoensis)

Mint mondtuk, a caecilianok végtelen és közel vak kétéltűek, akik arccsápokat és nyálkát használnak, hogy tájékozódjanak az általuk feltárt galériákban. Koh Tao hercegnője a Thaiföldön található szigetről kapta a nevét, amelyen felfedezték. Örökzöld erdőkben él, ahol a száraz évszak nagy részét a földbe temetve tölti.

7. Proteus (Proteus anguinus)

Korábban azt hitték, hogy ez a furcsa kétéltű sárkánybaba, mert a kis lábak kivételével úgy néz ki, mint egy kígyó. Az európai állatvilágnak ez az egyedülálló képviselője a nemzetség egyetlen tagja Proteus és az egyik caudate faj, amely kopoltyúkon keresztül lélegzik. A gyenge megvilágítású régiókban mindig víz alatt éljen.

8. Szőrös béka (Trichobatrachus robustus)

Ez a béka ismert a bőr kiugrásairól, amelyek a hímnek a test mindkét oldalán vannak, hasonlóan a hajhoz. Ezeknek a bőrhosszabbítóknak az a feladata, hogy növeljék a légzőfelületet. Ez a béka Közép -Afrika nedves és szubtrópusi erdeiben él.

A kétéltűek típusának értéke az ökoszisztéma szempontjából felbecsülhetetlen, mivel a rovarok és más apró állatok populációinak ellenőrzőjeként működnek, amellett, hogy sok anyagot szállítanak a szárazföld és a víz között. Ennek ellenére a kétéltű fajok 40% -a kihalási veszélyben van: ezek az állatok vigyáznak ránk, ezért vigyázzunk rájuk is.